hétfő

NEM MINDEN ROBOTPILÓTA ARANY - novella

Hónapok óta nem írtam semmi prózait, folyamatosat, tudjátok, bekezdésekkel, a sokat kifogásolt hosszú mondatokkal (nem veszem ám magamra, ez van, így jártatok :)), netán oldalakkal!, meg ilyesmi. Törtem a fejemet, firtattam a saját kedvemet, már egy teljes Markovics-novellát felvázoltam, de nem igazán éreztem az izzást. (Nem mintha a munkáim zöme bármilyen izzást igényelne, lelkes sírásója vagyok az általános lustaság ihlettel meg múzsával való takargatásának.) Ilyenkor jól jön a külső kényszer (apropó, múzsa, a közmondás meg a tapasztalat szerint a pénz és a határidő ebben a témában a leginkább működőképes), ezért nyúltam a már bevált módszerhez, vö. lamantin.

Kimazsoláztam három címet az Index pénteki címlapjáról, beleértve az aktuális névnapokat, és megszavaztattam a facebookos-twitteres pajtásaimat, mi legyen a téma, aztán adtam egy napot magamnak, hogy kiötöljek belőle pár oldalt. Kisdiákoknak ne áruljátok el, mert rossz példát mutatok, de végül vasárnap este 6-kor estem neki a konkrét írásnak; részben mert volt más dolgom is, részben mert esetemben a gondolkodás mindig tovább tart, mint maga a formába öntés. Én ilyen kis lassú észjárású vagyok, na.

Íme az eredmény, ami vasárnap este 11-re készült el.

péntek

Jassó Judit: Szakítás

Csak várd, hogy telt színeidet
Majd újra észrevegyék és megcsodálják.
Írtak, sírtak, beszéltek a témáról eleget a líra, pláne az emberiség történelmében. Ez a szöveg a folytonos halmozódásra és a körkörösségre hasal rá: minden szakítás mögött ott bújik minden előző szakítás, de minden szakítás továbblépés is, ösztönösen, a túlélés parancsára.

A szerző Facebook-oldala



A kép forrása

csütörtök

Folyamatban

Ez történt a legutóbbi epizódban:

1) A június végére összekaristolt regénykéziratot öten olvasták és véleményezték. Rágtam a körmöm becsülettel, mert, ahogy korábban mondtam, ilyesmit még nemigen írtam. Szerencsére a sasszeműek semmi tragikus, kiküszöbölhetetlen hibát nem találtak. A kedvenc visszajelzéseim a "bátran nyúltál a témához", no meg az "éjjel háromig olvastam, mert nem bírtam letenni", naná.

Ezzel nyilván korántsincs befejezve semmi, mert azért akadtak megjegyzések is, maradt bőven javítanivaló. Meg hát nem is árt majd friss szemmel, pár hónap jegelés után ránézni a szövegre, ennyi idő általában épp elég, hogy idegenként tudjam olvasni a saját mondataimat, ami nem haszontalan. Úgy tervezem, még ebben az évben kisimítom a ráncokat a regényen, hogy jövő tavasszal, kora nyáron nyomtatásban lehessen hozzáférni. (Persze csak ha a Fiúk a Kiadóból is így látják majd jónak.)

Annyit mondhatok előzetesen, hogy egy egyes szám első személyben előadott, rövid időn belül és kortárs magyar környezetben játszódó történetről van szó, női elbeszélővel.
(De/és továbbra se az én önéletrajzom :))

2) Az utóbbi pár hónapban írtam ezt-azt, nem sokat és nem hosszan, mert időközben visszacsöppentem a reklámiparba, igaz, csak időlegesen, viszont intenzíven. A már elkészült, fölvett Hátország után született egy újabb hangjáték-szövegkönyv (ezúttal vígjáték), jelenleg azért drukkolunk, hogy pályázati pénz is adódjon a megvalósításra.* No meg dolgozom egy drámán is, amit még februárban kezdtem el (Örkény-ösztöndíj). Ezen felül van még 2-3 ilyen-olyan, folytatásra váró, nem regényes terv, remélhetőleg nem botlanak el az örökké tökéletlen időmenedzsmentem szögesdrótjában.

Na és veletek mi van? :)


*Ami a pályázatokat illeti, most különösen nem vagyok derűlátó, júliusban ugyanis elmeszeltek egy olyan pályázaton, aminek a végkifejlete a tavalyi levéltári kutatásaim kiegészítése és könyves formába öntése lett volna, többek közt. (Nyertesek itt.) A téma (Délvidék, Bácska, első világháború és társadalomtörténet) személyesen nem is lehetne fontosabb számomra, szóval a csalódott hisztinél valamivel súlyosabb tüneteket produkáltam a rossz hír hallatán, de ebből általában ki szokott sülni jó is, persze csak miután minden porcelánt darabokra törtem :) 

Kürti László: Negyventől kétlépésnyire

Egykedvűen görög előre az idő, és mi lassan hozzátörődünk. Nem az emlékek fakulnak ki, hanem mi magunk; kopunk, gyűrődünk, meghajlunk, akár a fénykép, ami évekre a farzsebben felejtődött, és végül elfoszlik a sokadik mosásban.


Kürti László verse a Jelenkor 2015. szeptemberi számában jelent meg. A szerző honlapja: www.kurtilaszlo.hu/

péntek

Pallag Zoltán: Azt mondja

Nicsak, ennek a versnek kultusza van.

Ritkaság, hogy sistergő politikai pamfletek és karcos prózájú odamondások mellett egy lírai szöveg is elterjedjen a közösségi bugyrokban (bár a mindenkori bakfishevület segíti az ügyet, és ezt most pártolólag mondom), az meg pláne ritkaság, hogy a magasirodalmi trendszetter bácsik is egyetértően bólogassanak. Az Azt mondja ugyanis egy 2013-as Holmiban és a rákövetkező év Szép versek válogatásában is megjelent, bizony, azóta meg már a szerző kötetében is.

És én aztán nem leszek egy kultusz elrontója, főleg, hogy a Tízdolog Facebook oldalán jött velem szembe a minap.

Ja, és nagyon ősz. Vagy épp nagyon ellen-ősz?

Pallag Zoltán a tumblren.

A fotó forrása: én vagyok (és Magyarkanizsa).

Terék Anna: Utoljára Dubrovnikban (tengervers)

Van egy fotó, öregebb harminc évnél is. Állunk egy sziklán, jugómagyar anyu középen, kezébe kerek kobakú, bronzos sárgára világosodott, kurta frizurás, trénerkás jugómagyar apróságok kapaszkodnak. A jobb oldali gyerek (sötétkékben, alig-hajjal) a bátyám, a bal oldali (piros felsőben, szélfúttan) én vagyok. Mind a hárman bizalmatlanul, westernhősösen hunyorgunk, szemünkbe süt a nap. Kötelező adriai nyaralás, a piros felsős kislány súlyosan hörghurutos, az orvos szerint a sós-fenyőszagú levegő használni fog. (Talán használt is. Mire pár év múlva először iskolába mentem, a fulladás már csak kísérteni járt vissza. Néha még most is jár.)

Kösz, Adria.
(Bár közben egy életre elrontottál és idegenné tettél a Balaton számára.)

Terék Anna 1984-ben született Topolyán. Az általános iskolát szülővárosában, a gimnáziumot Szabadkán fejezte, majd Budapestre költözött, ahol megkezdte pszichológiai tanulmányait az ELTE Pszichológiai és Pedagógiai Karán. 2012-ben szerezte meg pszichológus, tanácsadás és iskolapszichológus szakirányú diplomáját.