hétfő

Egy mondat az ARKANGYALról 29.

Nem vagyok valami nagy drukkere annak a virágzó hagyománynak, miszerint az író a nemzete politikai-világnézeti megmondóembere (kell, hogy legyen), és ez látszik is azon, ahogy a társadalmi problémákat az Arkangyal (és a Dávid Veron-regények is) kezelik.
(Részben műfajt is azért választottam, hogy kikerüljem ennek a szerepnek a kötelező trendjét. Mert hát szoktam én égni, nem is ritkán, de fárosz azért nem vagyok.)

Mától a nyomdán a sor. Mutatom, milyen "laza" szedésű lesz egy oldal:


Nincsenek megjegyzések: