péntek

Csobánka Zsuzsa: Rítus

("Könnyű, mint részegen biciklizni", naná, hogy ezen a ponton vett meg, mikor leszek már felnőtt, de komolyan.)

Vers közben eszembe jutott, hogy pár éve láttam egy nyolcvanpluszos nénit meg bácsit becsoszogni a cukrászdába, rendelni két egyforma krémest. Leültek, maguk elé húzták a tányért, és nagy elhivatottsággal ettek. Aztán, amikor végeztek, még pár percig ültek egymás mellett. A pláne az, hogy egész idő alatt egy szót se szóltak egymáshoz. Már rég nem volt rá szükségük, gondoltam én.

A szerző weboldala itt olvasható.

A kép forrása.

szombat

Gergely Ágnes: Rapszódia éjfélkor

E vers születése óta eltelt csaknem negyven év alatt majdnem kimondhatatlanná váltak az olyasmik, mint pl. "sorsába süpped a lét" (próbáld csak meg, komolyan, hangosan), de a "hangodnak sószigete" meg a "másollak, mint régi kódexeket" miatt nullszaldósnál azért csak többek leszünk a végére, nem?

Az egészről pedig ennyit:
egymásba csavarkózás folyik itt, de úgy is, mint a vers/szavak/művészet és tapasztalat folytonos egymássá lényegülése, oda és vissza. Te vagy a vers helyett/helyetted van ez a vers.

Gergely Ágnes (sz. 1933) műveit és egyebeit itt találod.

A fotó forrása

Oravecz Imre: Szemtől szemben

Megvan az a pillanat, amikor rájössz - a rólad készült fotókat nézve vagy rádöbbenve a szavaidra, gesztusaidra, szokásaidra -, hogy sokkal több van benned az apádból, anyádból, mint bármikor is gondoltad, remélted, akartad?

Oravecz Imre napjaink egyik kevésbé körüllihegett irodalmi monstruma, mit irodalmi, történettudományos dettó. Hosszasan rajonghatnék itten, de inkább nézd meg te az életrajzát, olvasd el a műveit.

hétfő

Fodor András: Gyerekkor, nyárvég.

A heti vers, 3 egész percben.

A Hold "észrevétlen emelte rőt fejét" - ilyet manapság már nemigen ír le számon tartott költő, ehhez a csengő-bongó hagyományhoz nem illik, de nem is könnyű csatlakozni, karcosabb, (ál)keményebb, natúrabb, gondolatibb lett a trend, gyanúba keveredtek a rímek, ritmus.
Nekem azért tetszik ez, mondani mindenesetre sokkal nagyobb élvezet, mint egy szándékosan csupasz szabadverset.

Fodor András (1929-1997) egyébként úgy került hirtelen a képbe, hogy gyakorlatilag kettes számú főszereplője Lator László A megmaradt világ című verscentrikus emlékezéseinek, amit most olvasok. Tudnivalók és a teljes digitalizált életmű itt: inaplo.hu/fodorandras/
A jelen vers 1944/1993-as datálású.

A kép forrása: www.abklub.hu/news.php?readmore=228