A történetnek már egy hete a végére értem, de még mielőtt emberi szem (az enyémen kívül) láthatná, tempósan át szoktam gyalulni az egészet, ez általában azt jelenti, hogy nem sok mondat van, amibe nem nyúlok bele. Ezért aztán meg is csúsztam egy csöppet, pontosabban azért, mert az átlagos Veron-kötetnél (nyomtatásban cirka 300 oldal) 50%-kal hosszabbra nyúlt a sztori, de hát ez van, ha a "történet a történetben" fölépítést választja az ember. (Ezúton is figyelmeztetek mindenkit!) Persze fogalmam sincs, hogy milyen lett, de hát sosincs, én mindenesetre beleírtam, amit akartam :) (Igen, a komornyik a gyilkos már megint, éppen azért, mert már senki se számít rá!)
Miközben én azt remélem, hogy valahogy vissza lehet csalogatni a durva bánásmód miatt emigrált agysejteket, átadom a szót a szerkesztőknek.
Miközben én azt remélem, hogy valahogy vissza lehet csalogatni a durva bánásmód miatt emigrált agysejteket, átadom a szót a szerkesztőknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése