Kezdetben volt a Nagy Ékszerrablás ötlete. Aztán jött egy nő. És most már egy gyilkosság is. A háttérben pedig dübörögnek az ostoba brontoszauruszok. (Azt hiszem, ez az egyetlen felnőtt regény, amiben minden poén nélkül a dinoszauruszok életéről olvastam. A Jurassic Parkot csak tévében láttam.) És az egész kupac tetején beszámoló egy Beatrice-koncertről.
Kezdek rájönni, mi is tetszik nekem ebben a könyvben. (Hogy annak idején mitől voltam oda, legfeljebb ásóval és szippantóskocsival lehetne kideríteni.) Olyan ráérős. Nem siet, nem rángatózik. Azt se mondanám, hogy boldog a tempó. De nem is sztoikus. Kiegyensúlyozott, ez az. Nem billeg, nem indulatoskodik - valami apakönyvszerűség. Úgy értem, olyan, amilyennek az ember az ideális apát (és a saját apját a legjobb napokon) képzeli. Van ennek köze ahhoz, hogy a könyv egyik énje egy lányos apa, és hogy az én édesapám is egy lányos apa (is)? Nem tudom.
Az ilyen bekezdésekre gondolok például, hogy:
"A híd fejénél. Kétlovas szekerek, kordék. Vas kerékvetők a 'Lassan hajts' tábla alatt. Itt mentünk át a stráfkocsival, s kiáltottuk a hídpénzes házikónál: 'Thonet Bútorgyár". A rakpart szögletes óriáskövei. A hídon túl járok, amidőn az első hűvös szélfuvallat megcsapja arcomat a Duna felől; nagy égiháború apró fullajtárja." (165.)
(Különben 50 oldaljával lépegetek, most tartok a 213.-nál.)
Kezdek rájönni, mi is tetszik nekem ebben a könyvben. (Hogy annak idején mitől voltam oda, legfeljebb ásóval és szippantóskocsival lehetne kideríteni.) Olyan ráérős. Nem siet, nem rángatózik. Azt se mondanám, hogy boldog a tempó. De nem is sztoikus. Kiegyensúlyozott, ez az. Nem billeg, nem indulatoskodik - valami apakönyvszerűség. Úgy értem, olyan, amilyennek az ember az ideális apát (és a saját apját a legjobb napokon) képzeli. Van ennek köze ahhoz, hogy a könyv egyik énje egy lányos apa, és hogy az én édesapám is egy lányos apa (is)? Nem tudom.
Az ilyen bekezdésekre gondolok például, hogy:
"A híd fejénél. Kétlovas szekerek, kordék. Vas kerékvetők a 'Lassan hajts' tábla alatt. Itt mentünk át a stráfkocsival, s kiáltottuk a hídpénzes házikónál: 'Thonet Bútorgyár". A rakpart szögletes óriáskövei. A hídon túl járok, amidőn az első hűvös szélfuvallat megcsapja arcomat a Duna felől; nagy égiháború apró fullajtárja." (165.)
(Különben 50 oldaljával lépegetek, most tartok a 213.-nál.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése